Mikor búvárkodni voltam Tenerifán

               Egy nap mikor Tenerifán voltam, jött két ember a hotelbe.
               Megkérdezték, hogy ki szeretné kipróbálni a búvárkodást a medencében.
               Én már rég ki szerettem volna próbálni, és nagyon örültem, hogy most lehetőségem volt rá.

               Mikor először megpróbáltam lélegezni a víz alatt, akkor azt hittem, hogy nem csinálom jól és nagyon gyorsan
               szuszogtam.
               Utána megszoktam és nagyon jól ment. Alig vártam, hogy a tengerben  is búvárkodhassak. Három nap után a
               tengerhez mentünk búvárkodni.
              
               Apának már volt búvárigazolványa, de nekem kellett egy oktató.
               Nagyon szép volt a víz alatt. Nagyon sok szép halat és korálszigetet láttam. Sajnos, egy kis hulladék is volt a víz alatt.
               Azt összegyűjtöttük.
               Apának volt egy kamerája, amivel a víz alatt is lehet fotózni.
               Sok jó képeket csinált rólam.

               Nagyon tetszett nekem a búvárkodás és többször is át akarom élni!
 

 Wieser Hanna, Gunnesboskolan 6. A

 2010. 03. 28.
 

 Weöres Sándor gyermekversei

 Weöres Sándor élete:

               Weöres Sándor 1913-ban Szombathelyen született. Édesapja földbirtokos családból származott és katonatiszt volt,
               édesanyja pedig gazdag polgárcsaládból származott.

               Szombathelyen járt gimnáziumba. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen….).
               Elküldte első verseit a Nyugat folyóiratnak is, ahol kedvezően fogadták őket. Ami érdekes, hogy 1929-ben,
               a hatodik osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják.
               Ugyanabban az évben felkereste a híres költőt, Kosztolányi Dezsőt és kapcsolatba került Babits Mihállyal,
               egy másik nagy magyar íróval és költővel. Magántanulóként újra el kellett végeznie a hatodik osztályt,
               s ettől kezdve már „rendes” tanulóként folytatta tanulmányait. 1932- be n érettségizett.

               A gimnázium után Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára,
               majd átiratkozott a bölcsészkarra és végül filozófia-esztétika szakon szerzett diplomát.
               Egyetemi tanulmányai mellett verseket is írt és1931 és 1941 között a Nyugatban jelentek meg a versei.
               Pécsett megalapította az Öttorony című folyóiratot. 1936-ban Weöres Baumgarten-díjban részesült,
               amelyből későbbi utazásait fizette. 1935 nyarán észak-európai, két évvel később pedig hosszú távol-keleti utazást tett.
               Az egyetem elvégzése után megírta doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták,
               doktori disszertációját pedig még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia című egyetemi folyóirat.
               A Nyugat 1941. augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban,
               később pedig a Diáriumban közölte verseit.

               A költő 1943-ban Budapestre költözött, és az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott.
               A II. világháború befejezésekor viszont már Csöngén, az apai birtokon tartózkodott.
               Rövid ideig Székesfehérváron dolgozott múzeumi tisztviselőként, és az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett.
               1946-ban Weöres házasságot kötött Károlyi Amyval, aki szintén író és műfordító volt. Weöres a
               Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában dolgozott.

              1970-ben megkapta a Kossuth-díjat, valamint az osztrák állam elismerő díját is. 1970-ben jelent meg Weöres első angol
              nyelvű versválogatása, amelyet egy évvel később egy német kiadó által készített Der von Ungarn című kötet követett.
              Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen
              felolvasást tartott a londoni River Side Studióban. 1989. január 22-én halt meg Budapesten.

 Weöres Sándor gyermekversei:

 A költő 1949–62 között nem publikálhatott; kiszorult az irodalmi életből. Gyerekversek írásából élt. Színes, dallamos és nagyon sok
 megzenésített versein nemzedékek
 nevelődtek (Bóbita, 1955; Ha a világ rigó lenne, 1974). Sok versváltozatot alakított ki és verseiben sok téma megtalálható:
 vannak tündérversek,  humoros, állatokról szóló versek és vannak azok a versek amelyek az ünnepeket elevenítik fel,
 ezek között a klasszikussá vált Suttog a fenyves….
 Ezen kívül főleg két verse tetszett, A galagonya és a Csiribiri. Ezeket a verseket nagyon sokszor hallottam. Annyira ritmusosak,
 hogy lehetetlen nem megjegyezni őket.
 Amikor gyerek az ember nem nagyon figyel oda a versek tartalmára, de most amikor újra elolvastam ezt a néhány verset,
 lehet látni, hogy mennyi érzés van a versekben a nyelvi játékokon kívül.

 Pl. Ha azt olvasom, hogy „reszket a galagonya magába”, el lehet majdnem képzelni, hogy milyen egyedül érezheti magát valaki
 éjjel s főleg ha fúj a szél „szél szalad ide-oda” egy őszi éjjel. Vagy egy másik kép, ami szerintem nagyon szép,
 „hogyha a hold rá fátylat ereszt, lánnyá válik, sírni kezd”. Lehet, hogy ez nem is gyerekvers?

 Hogy Weöres Sándor mennyire kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyek a magyar nyelvben vannak,
 megmutatja az egyik legismertebb verse, a „Csiribiri”.
 Ez a vers tele van rímekkel, nyelvi játékokkal és alliterációval. Például lágy, ágyad és lázad,
 vagy sült katlan és sült kappan vagy szárnyatlan száll.

 Egy másik versében, Szán megy el az ablakod alatt, nagyon sok hangutánzó szó van,
 szinte lehet hallani a száncsengőket és a lovak dobogását.
 Azon kívül ismétléseket i használ a költő, amitől könnyebb lesz megjegyezni a verset.

 Szerintem szerencsések azok a gyerekek, akik megismerik Weöres Sándor verseit. Biztos,
 hogy mindenki talál valamit, ami tetszik. Vannak versek, amik kisebb gyerekeknek biztosan jobban tetszenek,
 például a Birka-iskola, de vannak olyanok, amelyek szerintem mindenkihez szólnak, például a Buba éneke.
 Van bennük tréfa, vidámság, de szomorúság és bánat is. Mindent megtalál bennük az ember,
 s lehet, hogy azért szereti olyan sok felnőtt elolvasni a gyerekeinek.

 Haydar Vivianne, Katedralskolan

 2009. december

  Szia napló     :)

               Ó, ma van az a nap amit annyira vártam. Nem tudtam volna még várni több napot, órát, percet se.
               Ma van az a nap, amikor egyedül repülök
               Magyarországra és Szerbiába!
               Ipodomon hallom a zenét, amire annyit táncoltam a nyáron Mirellával és a társasággal. Érzem,
               a melegség megy a lábamból a szívembe.
               Ha tudtam volna, akkor fölálltam volna táncolni, de most ülök az autóban Sturup felé.

               Mirella a legjobb barátom Szerbiában. Azt a lányt nem lehet elfelejteni. A szívében több szeretet
               van mint mindenkinek másnak a világba együtt. Nem tudom elmondani, hogy milyen nagyon szeretem.

               Most érkeztem a repülőtérre, és érzem a levegőben a „utazni” illatot. Magam után húzom az jó piros táskámat,
               és imádom hallani a kerekeit, ahogy mennek az úton.  Nem bírom abbahagyni a nevetést, de mami se.

               Mikor bementünk, nagyon otthon éreztem magam. Időben voltunk és volt idő elmenni vécére.
               Furi volt, hogy nekem volt csomagom, de maminak nem.
               Biztos mami is azt érezte. Mikor leültünk, nem tudtam abbahagyni hallgatni,
               hogy majdnem mindenki beszél magyarul.

 - Klockan är nu 10.00 och Gate tvĺ är nu öppen för resenärer till Ungern, Budapest med Wizair.
              Välkommen och trevlig resa.-hallom.

  -Yes! Hihi, most mindjárt elmegyek. Mami!

  Mami nem mondott semmit, csak nevettet és benézett a szemembe. Láttam, hogy nagyon büszke rám,
              de félt, hogy valami történni fog, ami nem jó.  Hát, remélem, hogy minden jól megy. :)

  Pont, ahogy mondom! Minden nagyon jól ment, pici késés volt és valami rossz lett a táskával, de semmi más.
              Az én szép piros táskám megvan,  és itt vagyok Magyarországon és mellettem van unokatestvérem és a férje,
              semmi másra nem kell gondolni. Mami már telefonált, hogy jól repültem-e.
              Mikor hallom a hangját, az utolsó pillanatra gondolok, mikor a svéd repülőterén elmentem mamitól és sok puszit küldött.
              Mindent magam előtt láttok. Nem tudom, hogy rosszul érem magamat vagy jól.

  Jessica Papp, Gunessesboskolan,
  2009. február 14.
 

 Radnóti Miklós

               Radnóti Miklós eredeti neve Glatter Miklós. Zsidó családban született 1909. május 5-én, Budapesten.
               Születésekor elveszítette édesanyját és ikertestvérét, ami egész életén keresztül gyötörte. 12 évesen meghalt édesapja is,
               ekkor nevelését textilkereskedő nagybátyja vállalta magára.

               Nagybátyja segítségével és befolyásával textilkereskedelemmel kezdett el dolgozni.
               Ennek ellenére kiadta első verskötetét 1930-ban (Pogány köszöntő). Majd beiratkozott a szegedi egyetem
               magyar–francia szakára.
               1934-ben irodalomtörténetből doktorált. Beleegyezése nélkül megváltoztatták Radnótiról Radnoczira,
               mivel a magyarosított név védett volt. Ettől függetlenül továbbra is Radnótiként írta alá műveit.           

               Ezt követően a fővárosba költözött és fordításokból próbálta eltartani feleségét, Gyarmati Fannit és magát.
               1935-ben tanári oklevelet is szerzett, de sosem próbálta ki magát tanárként. Származása miatt a kialakuló fenyegető
               légkörben, a katolicizmusban és a baloldali közéletiségben keresett az ellenálláshoz szükséges erőt.            

               1940-től háromszor rendelték ki munkaszolgálatra. Utolsó alkalommal, 1944.ben a Bor mellett található
               Lager Heidenauba szállították, ahonnan erőltetett menetben nyugat felé vezényelték a többi fogollyal együtt.
               Radnóti egy noteszbe írta ekkor verseit. Győr felé meneteltek.
               A sebesülteket és kifáradtakat kórházba akarták szállítani, ám azok tele voltak. Az intézmények tehát már
               nem tudták befogadni és kénytelenek voltak elküldeni őket. Nem tudtak mit csinálni a használhatatlanul kimerült
               munkásokkal és Abda közösség határában, Győrhöz közel tarkón lőtték Radnóti Miklóst 22 társával.
               Tömegsírban helyezték el őket. 18 hónappal később megtalálták Radnóti sírját, és ezzel együtt a noteszét,
               utolsó verseivel.

 Források: www.hangraforgo.hu,
 www.ego.nolblog.hu,
 www.wikipedia.hu

 Fülep Katalin, Sankt Thomas iskola, 9 osztály
 2009. november
 

 József Attila :

 Mama

 Már egy hete csak a mamára gondolok
 mindig, meg-megállva.
 Nyikorgó kosárral ölében,
 ment a padlásra, ment serényen.

 Én még őszinte ember voltam,
 ordítottam, toporzékoltam.
 Hagyja a dagadt ruhát másra.          
 Engem vigyen föl a padlásra.

 Csak ment és teregetett némán,
 nem szidott, nem is nézett énrám
 s a ruhák fényesen, suhogva,
 keringtek, szálltak a magosba.

 Nem nyafognék, de most már késő,
 most látom, milyen óriás ő -
 szürke haja lebben az égen,
 kékítőt old az ég vizében.

Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek s
halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

A lámpagyújtógató                                                                                                                                                                                       2006 tavasz

Most már szombat van, de olyan érzés mint ha tegnap történt volna. Emlékszem amikor  hétfô este jártam az utcán és gyújtogattam a lámpákat. Tudjátok én lámpagyújtóként dolgoztam. Minden este én gyújtottam fel a lámpákat az utcán.

Egy nap a fônököm összehívatta az embereket, hogy elmeséljen valamit. Így kezdte:

-Jó estét emberek! Azért hívattalak titekek össze, hogy elmeséljek egy jó hírt és egy rosszat. A rosszal kezdem, sajnos minden lámpagyújtó itt a városban elveszíti a munkáját, mondta és körülnézett az embereken. Látott néhány ideges arcot, de így folytatta:

- A jó hír az, hogy felfedezték az öngyujtó gázlámpákat. Csak meg kell húzni ezt a kart és az egész városban minden lámpa felgyújtódik. Most megint körülnézett az emberek között, de most látta, hogy az arckifejezésük megváltozott.

Odaszólt a aszisztensének, hogy menjen és húzza meg a kart. Az aszisztens elkezdett egy zárt ház felé ballagni, kinyitotta az ajtót, bement és meghúzta a kart. Abban a pillanatban  meggyulladt minden lámpa az utcákon. Az emberek csak álltak és ámélkoztak. Annyira gyönyürü fények világították meg az utcát. Egy pár ember elkezdett sírni is.

És most itt ballagok munka nékül, de szerintem ez csak jó, mert most minden embernek könnyebb lesz az élete. Én majd biztos találok egy másik munkát.

Szeremley-Öhlin Reka
6.oszt. tanuló

Megint egy napot fogok dolgozni a Duna partján, vízet hordozva annak, aki megveszi.
Ez nem egy könnyü munka, nehéz puttonyokat hodrok a hátamon, tele vízzel. Ha szeretnél vízet venni, akkor egy puttony három krajcárba kerül, és
minden emelettel feljebb, egy krajcárral több.

Szerintem ez az egyik legfontosabb létezô foglalkozás, mert ha én nem hordoznám a vízet, akkor nem tudnának az emberek se vízet inni, se
mosakodni.

Sok kutat ásnak, de az a víz nem használható, és ezért van olyan nagy szükség a munkámra. Bár nehéz az életem, és sokat dolgozom, jól érzem magam, kedves feleségem van, és már két kisfiunk és született , akik remélhetôleg egy nap majd átveszik az üzletet.

Korán reggel kelek, és késô este fekszem le, fáj a hátam és a lábam a mai munka után, de a fájdalmaim nem fognak megfosztani a szeretet és a boldogságtól.
Szép az élet, bár nehéz, de ha jól végzed a munkád, jól is fogod majd magadat érezni.

Cecilia S. Caa 2a      2004 március

A nôk jogai a világban

Miért van olyan nagy külömbség   a nôk és a férfiak között? Hát persze hogy nagy a külömbség, külsôleg igen, de belsôleg  nem.

De  mégsincs egyenlôség.

A nôk sokkal többet dolgoznak otthon.
Ha terhes lesz a nô, akkor majdnem minden esetben ô van otthon  az újszülött gyermekkel, és nem tud dolgozni egy jó darabig.
Ez sokba kerül a munkahelynek  ezért néha meg is kérdezik a nôtôl amikor munkát keres, hogy van-e neki gyermeke vagy akar-e gyermeket szűlni.

Azt szeretném hogy, az apukák is legyenek annyit otthon az újszülött gyermekkel, mint az anyukák. Ha muszály hogy megkérdezzék a nôktôl hogy van–e gyerekük, akkor kérdezzék meg a férfiaktól is.

A Skandináv országokban nagy az egenlôség de, itt Svédországban van a legnagyob az egész világban, sokkal több itt  a nôk jogai, mint példáúl Afganistánban. Ott ki se mehetnek a nôk fátyól nélkül.
Sokszor meg se szólalhat a nô, az apukája vagy a férje engedélye nélkül.

Nem csak az arab országokban dönti el az apa hogy kihez megy a nô férhez, hanem sok más országban is.

Szerintem legyünk hálásak hogy  itt élünk ebben a kúlturában és harcoljunk tovább a jogainkért, hogy végre ne a nemet nézzék, hanem a tudást.

Anna K. 2004

Egy kellemes karácsony Eddig vártam hogy megírjam ezt a fogalmazást azért, hogy átéljem ezt a karácsonyt is. Azután arra gondoltam hogy majd meglátjuk hogy melyik volt eddig a legjobb. Most úgy döntöttem hogy a idei volt egy olyan élmény amiröl életem végéig emlékezni fogok. Az idén összejött az egész csálad. Sajnos nem esett a hó ebben az évben sem, de attol nem volt egy rossz karácsonyunk. Meghivtuk kedves régi magyar barátainkat Stockholmból. Avval keztük a karácsonyi napot hogy lesétáltunk a városba és megmuttatuk a stockholmiaknak Lundot. Elôször mentünk egy kört a városi-parkban és megnéztük a kacsákat és a hattyúkat. A gyerekeknek ez nagyon érdekesnek tünt. Nagyon megtetszett nekik a város, amire mi büszkék lettünk. Azután megnéztük a Dómtemplomot, es imádkoztunk. Ezen a napon tele volt a egész templom mert karácsony volt, és ilyenkor még azok is eljárnak akik máskor nem szoktak templomban menni. A templom után eldöntöttük hogy haza megyünk es megnezzük a karácsonyi Kacsa Palit. Az is egy tradició, de a svéd-kultúrában. Mindenféleképpen úgy tünt hogy ezt a napot a gyerekek fogják a legjobban kedvelni. Én már úgy éreztem hogy túl idôs lettem ehhez a dolgokhoz. Amikor Kacsa Palinak vége lett, leültünk mindannyian ebédelni. Édesanyám fôzött egy finom karácsonyi ebédet. Volt pulyka, lazac, malac, húsgomboc, virsli és még sokfajta étel. Én álltalában nem szeretem a karácsonyli ebédeket, mert csak a húsgombócokat szoktam enni, de az idén a pulyka nagyon meg tetszett. Régóta nem ettem ilyen finomat. Anyit ettem hogy úgy gondoltam hogy félévig nem tudok újra enni. Egy valami ami meglepett, az volt hogy édesapám megkinált egy kis pálinkával, pedig alkohol ellen van. Muszály bevallanom hogy tényleg jó erös volt. Egész nap azt vártam a többi gyerekkel hogy kibontsuk a karacsonyi ajándékainkat. Idén sajnos nem jött a télapó, ami a gyerekeket nagyon bántotta. De az nem jellentette azt hogy nem voltak ajándékok a fa allat, ami vissza hozta a jó kedvüket. Rengeteg ajándek volt a fa alatt, és persze a kisgyermekek akarták elösször kibontani ôket. Ha mind felsorolnám amit kaptam akkor holnapig írnám ezt a fogalmazást. Én legelább 1300 koronát, hajzselét, kesztyüket, egy mozi-csekket, és több féle rúhát kaptam. Nagyon megörültem neki. Amit kértem ajándékban azt meg is kaptam. Egyik stockholmi gyerek akit ugy hivnak hogy Dávid kapott egy új Nintendót es egész éjszaka azt játszottuk és szórakoztunk. Sokáig fogunk még emlékezni erre a kellemessen eltöltött karácsonyra. Most pedig a újévi ünnepre készülünk...                                                                                                        Irta: Arion Evetovics 2006

Szerintem a háború rossz dolog.
A háborúban hülyeség, hogy az embereket megölik anélkül, hogy arra gondolnának, hogy akiket megöltek, azoknak is van családjuk és barátjuk. 
Ha engem megkérdezne valaki, azt mondanám, az emberek nem érdemlik meg, hogy éljenek. Azért, mert annyi minden szenvedést okozott a háború az embereknek, senki sem érdemli meg, hogy éljen. 
Én láttam már, hogy a háború alatt amikor látják a gyereküket holtan és megfagyva a földön, felnött emberek térdreesnek, és elkezdenek sírni. 
Amikor ilyen történik, az összes szépség és boldogság a Földön sem tudja ezt jóvátenni.

Daniel 6F